Torrent | Angol felirat | Magyar felirat | Online

Újabb egy hét késés, remek. Kezdem úgy érezni, hogy ez most már rögzült nálam. Nem tehetek róla, érzem, hogy mindjárt itt a vége, és próbálom tologatni a részek megnézését, hogy ezzel is késleltessem a folyamatot. Kicsit tagadásban vagyok, na. Bele is vágok a kritikaírásba...komolyan mondom, ez a rész kicsinált. Tudom, minden minimum második részről ezt írom, de mit tegyek, ha egyszer isteni az utolsó évad? Utolsó...már megint érzem, ahogy egy kisebb könnyáradat várja, hogy utat engedjek neki. Ez a rész is tökéletesen hozta számomra a búcsúhangulatot. Ahogy felbukkantak a rég nem látott - és már meghalt - karakterek, visszatértek az emlékek. És igen, olykor szépen sikerült sírva fakadnom. Például először akkor könnyeztem, amikor a katatón állapotban lévő Damon könnycseppje lecsordogált az arcán. Istenkém, szegény. Aztán a tudatalattijában végre nem épp a pokol tüze emésztette. Ott ez "csak" átvitt értelemben égette szerencsétlent. Vicki sosem volt a kedvencem, de mégis jó érzés volt viszontlátni. Annyira..."Vickis" volt. :D Amikor Caroline meglátta az anyukáját, és azt mondta, már el is felejtette, milyen szép volt...úristen, könnybe lábadt a szemem egy másodperc alatt. Aztán annyira rossz volt látni, mikor megkínozta a lányát...pont úgy, ahogy az apja a 3. évadban. Tudom, hogy ez mind Damon fejében történt, és Care anyja sem volt valós, de akkor is. Amúgy azt muszáj kiemelnem, hogy a Damon fejében történő jelenetek egytől egyig kedvencek lettek. Bonnie is a nagymamájával...istenkém, amikor megölelte, hoznom kellett még egy zsepit. És Tyler felbukkanása...még friss az élmény, így az is ütött, bár tény, hogy nála nem sírtam. Viszont teljes mértékben megértettem, amiért olyan durván fogalmazott Damonről. Bocs, de igaza van. Ha engem öltek volna meg nem is olyan régen, tutira ugyanígy vélekednék az illetőről, aki kinyírt...jesszus, ez a mondat de gázul hangzott. Majd még visszatérek a Damon elméjében történt eseményekre, most azonban kicsit visszatérek a való világhoz. Violet nem nagyon tudta megtapasztalni a vámpírlétet, mondjuk ahogy láttam, szépen eluralkodott felette a vérszomj. Azért sajnáltam szegényt. Matt és az apja történetszála ezúttal érdekes volt, és bár totál érthető volt a haranggal kapcsolatos reakciójuk, és az, hogy úgy döntöttek, nem segítenek Damonnek, de az is igaz, hogy ezáltal óriási bajba sodortak mindenkit. Jobb lett volna Caroline-ra hallgatni, de a veszteség miatti fájdalmuk és haragjuk erősebb volt. Seline végre megemlítette nekik - persze az utolsó, már visszavonhatatlan pillanatban -, hogy van egy kis bökkenő, és a harang megkongatása végzetes következményekkel jár. Jaj, pedig kezdtem csípni ezt a szirént, erre kiderül, hogy hülye ötlet volt minimálisan megkedvelnem. Sybil ebben a részben is az idegeimen táncolt, bár értékelem valamennyire, hogy önös érdekek által vezérelve, de képes volt segíteni helyrehozni, amit ő maga okozott. Hogy mérges vagyok-e Stefanra? Persze. Kérem vissza az imádott tündéri ifjabb Salvatore-fiút. DE!!! Ne feledkezzünk már el arról, hogy Damonnek is volt ilyen korszaka, és akkor ő is piszok idegesítő volt. Nem Stefant próbálom mentegetni, hiszen most nagyon nagyon nem önmaga, de érdekesmód az emberek könnyedén elfelejtik, hogy Damon is volt már irritáló üzemmódban...de persze, Stefant kell utálni azért, hogy most DAMON HIBÁJÁBÓL Cade szolgája lett. Szóval igen, bármennyire is meghatóra lett tervezve az a Defan momentum Damon fejében, engem inkább kiakasztott. Örülök, hogy ez visszahozta Damont a katatón állapotból, de az, hogy kb. az egyetlen dolog lett felhozva, ami miatt Damonnek meg kellett bocsátania Stefannak...komolyan kiborított. A rész lényege az volt, hogy Damon mindenkitől megbocsátást nyerjen. Erre éppen a testvérétől nem ő kért elnézést a sok baromságért és fájdalomért és átcseszésért, hanem neki kellett megbocsátania Stefannak, amiért anno az öccse miatt vált vámpírrá?? Úristen, ezt a kifacsart ironikus logikát... Bocsánat, de engem ez felidegesített. És még a jónép azt írogatja a közösségi oldalakra, hogy "ezt megkapta Stefan, meg is érdemli, óóó, Damon drágaság annyira megbocsátó, imádjuk őt". Tény, én is szeretem Damont, és elképesztően megkönnyeztem, hogy végre visszakaptam az emberségével együtt. De azért mindennek van határa. Remélem, azért mikor Stefan is visszakapcsol, akkor lesz egy jelenet, amiben Damon felsorolja az ellene elkövetett bűneit és szépen elnézést kér értük, mert különben nincs igazság a Földön. Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy részben ez az elmelátogatás kellett Stefannak, hogy egy kicsit mégiscsak érezzen valamit. Hiszen látszott is rajta valamennyi érzelem a testvére miatt. Annak felettébb örültem viszont, hogy kitépte Stefan szívét...életemben először örültem ennek, hiszen már többször is megtörtént ez szegény Stefannal, de most először nem zokogtam rajta, hanem vigyorogtam. Aztán ahogy Mattet, az apját és az egész rohadt várost megmentette, na azért hatalmas pacsi és ölelés jár neki. A jelenete is nagyon tetszett Mattel. Talán ráléptek a barátság felé haladás hosszúúúú és rohadt rögös útjára. A Bamon jelenet mindent vitt, legalábbis zokogási szinten garantáltan. Azt hittem, nem leszek képes túl lendülni a jeleneten, annyira szép volt. Ahogy Damon fejből elmondta a levelet, amit még a 7. évadban búcsú gyanánt írt a legjobb barátjának...basszus, ha csak eszembe jut, sírhatnékom van. Nem is tértem volna magamhoz még sokáig, ha nem jön az a bizonyos jelenet Cade-del és a szirénekkel. Atyaég, égetően hatott. Szó szerint. Steroline pedig...amikor Stefan a rész elején átverte Caroline-t - megjegyezném, én is elhittem neki, szóval PAUL EGY ISTENI SZÍNÉSZ, ha ez nem lett volna nyilvánvaló -, örömmel lekevertem volna neki egyet. Istenem, Caroline arckifejezése miatt megszakadt a szívem. Aztán a rész végén az a beszélgetésük rátette a pontot az "i"-re. Amikor Care azt mondta, hogy tisztában van azzal, hogy Damon fontosabb Stefannak, azt hittem, kiszaladok a világból. És tudjátok mit? Stefan arcán is átfutott egy pillanatra a tiltakozás. Nem szimplán beleláttam, így volt. Az érzelmei el vannak temetve jó mélyre, de attól még nem szűntek meg létezni. És persze, rohadt fontos neki a bátyja, de hiszem, sőt tudom, hogy Caroline éppen olyan fontos neki!!! És ez még vissza fog köszönni a hátralévő részekben. Szerintem Damon ÉS Caroline a kulcs Stefan visszatéréséhez, és nem csupán a testvére. Már várom, hogy alakul a folytatás.