Torrent | Angol felirat | Magyar felirat | Online

Tudom, azt mondtam, egyszerre fogom közzétenni a 8x11-12 kritikáimat, de arra gondoltam, ezt az ötletet inkább hanyagolom. Így is mindig hosszúra sikerülnek ezek a bejegyzések, és eszemben sincs még jobban untatni titeket. Plusz beismerem, most nincs életerőm két érzelmileg pokolba taszító részt egymás után végignézni úgy, hogy ezer mást is kell még bámulnom, na meg holnap moziba megyek, és még van egy kis dolgom addig. Semmi kedvem nagy érzelmi roncsként beülni a moziba. Szóval most "csak" a 8x11-et nézem meg és osztom meg veletek, aztán holnap vagy holnapután hozom a legújabb részről a véleményem, plusz a linkeket hozzá. Vágjunk is bele!

Azzal kezdeném, hogy én próbálom megérteni Mattet, higgyétek el, rohadtul igyekszem, de nem egyszerű. Sosem volt a kedvenc karakterem, és a mostani viselkedése sem segít túlzottan, hogy megszeressem. Olyan könnyedén nyavalyog és ken rá mindent a vámpírokra. Ő nem tud felelősséget vállalni a tetteiért? Anno ugye ő lőtte le a szerelmét, és még azért is Stefant okolta, aki csak kitörölte ezt a fájó emléket, hogy Matt ne sanyargassa emiatt önmagát. Segített a srácnak. Erre most ilyen idiótán és szemét módon viselkedik. Ezek a vámpírok olyan sokszor mentették már meg a hátsóját, hogy inkább köszönetet kéne mondania, és nem így viselkedni velük. Pláne Caroline-nal. Legszívesebben felképeltem volna. Azt értékelem, hogy kiáll azért, amiben hisz. Azért, hogy ő aztán inkább meghal, mintsem vámpírrá váljon, de mégsem kéne bunkónak lennie. A vámpírok nélkül ő már rég halott lenne. És Care-nek teljesen igaza volt, amikor arról beszélt, hogy Mystic Falls régen is ilyen volt, mindössze ők gyerekként nem érzékelték a sötétséget, mert a felnőttek elrejtették előlük. Dorian története is érdekes volt. Jó, így az utolsó szezonban másra sem vágytam, mint egy újabb karakterre, aki elveszi az időt a főszereplőktől - igen, szarkazmus -, de érdekessé tették a srác sztorivonalát, szóval kíváncsian várom, hol lyukadunk ki. Ez a Maxwell-örökséges történet is egyre figyelemfelkeltőbb, csak azt sajnálom, hogy hét évadon át semmit nem kezdtek Matt karakterével, erre ennek az amúgy sem közönségkedvenc srácnak most, az utolsó évadban adnak érdekes sztorit, amikor hogy őszinte legyek, rá vagyok legkevésbé kihegyezve. Mondom, érdekes a történetszála, de előbb is kezdhettek volna vele valamit, mert nekem így annyira hirtelen jött minden, és kicsit úgy érzem, elcsórja a képernyőt azok elől, akikre valóban szeretnék odafigyelni és megtudni, mi lesz velük. A lényeg az, hogy szerintem Matt nem elég hálás azért, hogy még mindig az élők sorában ácsorog, nem pedig egy koporsóban fekszik elföldelve. Cade természetesen egy borzalom - nem véletlenül ő az ördög -, de bevallom, örülök, hogy feljöhetett a Pokolból, mert kicsit felpörgette a már eleve jó kis történetet. Amikor közölte Damonnel, hogy öljön meg 100 gonosz lelket vagy egyvalakit, mégpedig Caroline-t, éreztem, hogy jó kis szitu lesz ebből. Nem, egyáltalán nem aggódtam, hiszen tudtam, hogy Care-nek nem lesz semmi baja. Annyira jó megint a jó oldalon látni Damont, ne tudjátok meg. Visszakaptam teljes mértékben azt a Damont, akit imádok. És minimális Delenát is kaptam. Atyaég, ahogy aggódott a szerelméért, attól teljesen beépültem a padlóba. Kövezzetek meg, de akkor sem tudom utálni Stefant, hiába követte el a lehető legborzasztóbb dolgot. Mérgesnek mérges vagyok rá, de miért gyűlöljem? Rohadtul nem önként cselekedett. És hadd ne hozzam fel ismért, hogy mi, pontosabban ki miatt jutottunk ide. Szegény drágám, ő is pontosan tudja, hogy nagyrészt az ő hibája ez az egész. Nem, már nem haragszom rá emiatt egyáltalán, de lássuk be, ha erősebben küzdött volna, ha nem lett volna önző, akkor most nem tartanánk itt. Visszatérve Stefanra...olyan dühös vagyok rá, hogy ne tudjátok meg, agyon tudnám csapni jelenleg, de amint eszembe jut, hogy a következő részben/részekben mennyire maga alatt lesz minden miatt, amit elkövetett - pláne a legutolsó szörnyű tette miatt -, már el is száll minden haragom, és átveszi a helyét a sajnálat. Persze, ez amolyan megbocsáthatatlan tett, és ez tény. De nem óhajtok belemenni abba, hogy van itt még olyan karakter, aki követett el megbocsáthatatlan és visszafordíthatatlan dolgokat. Csak mondom. Amire muszáj még kitérnem, az a Daroline szál. Istenem, annyira szeretem a barátságukat. Jó, sosem fogom teljes mértékben megbocsátani Damonnek azt, amit az első szezonban művelt Care-rel, de a barátságukárt akkor is oda vagyok. Még többet akarok belőlük! Az ő kis kettősük szerintem bármit képes lenne megoldani, akármekkora is a zűr! Bonenzo...édes jó istenem, hol is kezdjem? Ők nagyon hamar kedvenceim lettek, és viszonylag gyorsan letaszították Delena párosát a második helyről. Beléptek a szívembe, és ott is maradtak. Továbbra is így lesz, hiába ért tragikus véget a gyönyörű szerelmük. Amúgy ha jobban végiggondolom, érezhető volt a rész elején is. Szóba került a bakancslista téma, elkezdték Enzo bakancslistáját kipipálni, arról beszéltek, milyen lesz emberként és egyéb szép apróságok, amiknek egytől egyig rossz előjelük volt. Legalábbis körüllengte az egészet egy furcsa érzés. Annyira édesek voltak az egész epizódban, aztán bumm, egy szempillantás alatt minden tönkrement. Bonnie persze ismét önzetlen volt - megszokhattuk szegénykétől -, és egy szempillantás alatt elveszített mindent. Szó szerint. És nem volt más választása a lánynak, csak hogy beadja a gyógyírt Stefannak. Ez volt az egyetlen opció abban a helyzetben. Aztán ott meghaltam, amikor Enzo holtteste felett üvöltött és zokogott. Igen, mindent elvesztett, ugyanakkor visszakapta a varázserejét. Kicsit ironikus, és ez még tragikusabbá teszi az egészet szerintem. Steroline-ból "csak" egy telefonhívást kaptunk, és az sem volt úgymond nagy szám, de akkor is imádtam. Mindent imádok, ami velük kapcsolatos. Viszont amikor a rész elején Caroline felolvasta az évekkel korábban megírt bakancslistáját Mattnek, és elhangzott, hogy hozzá fog menni a tökéletes férfihoz, aztán elszomorodott és kb. közölte, hogy ez nem valószínű, kis híján elsírtam magam. Annyira szereti Stefant, hogy már fáj. Alig várom, hogy szemtanúja legyek a hátralévő közös utazásuknak, ami remélhetőleg jól ér majd véget. Könyörgöm!!